Az M1911 egy félautomata, .45-ös kaliberű pisztoly, ami 1911-től 1986-ig volt az amerikai hadseregnél rendszeresítve. Először a Fülöp-szigetek és Amerikai Egyesült Államok között dúló háborúban alkalmazták, aztán az első világháborúban, a második világháborúban, a koreai háborúban és a vietnami háborúban. A lőfegyver hivatalos megnevezése az M1911 variánsnak 1940-ben Automatic Pistol, Caliber .45, M1911, az M1911A1 változatnak (1924) pedig Automatic Pistol, Caliber .45, M1911A1 volt. A vietnami háború idején a neve Pistol, Caliber .45, Automatic, M1911A1-ra változott.

 

 

Az M16 a vietnami háború idején vált az USA standard gépkarabélyává. A katonák eleinte bizalmatlanul szemlélték a sok műanyag alkatrésszel szerelt „játékpuskát”. A fegyver több gyermekbetegséggel is küzdött, a legjelentősebb a magas karbantartási igénye volt, melyet a katonák gyakran elmulasztottak, ez gyakori elakadásokat okozott, ami a rendkívül megbízható AK–47-tel felszerelt ellenféllel szemben sokszor végzetesnek bizonyult. Ugyanakkor az M16 rendelkezik előnyös tulajdonságokkal is, ide tartozik kis súlya (beleértve az 5,56 mm-es lövedékeket is), ami lehetővé teszi a katonák számára, hogy több lőszert vigyenek magukkal; illetve nagy pontossága is.

 

 

Az M1 Garand volt az első öntöltő puska, melyet a gyalogságnak szántak. A Garand 1936-ban hivatalosan a forgó-tolózáras rendszerű M1903 Springfield puskát váltotta fel, mint az Amerikai Egyesült Államok haderejének szabványos szolgálati puskája. A Garandot 1957-ben az M14öntöltő puska követte. Ennek ellenére az M1 Garandot 1963-ig továbbra is nagy számban alkalmazták, illetve 1966-ig kisebb számban is.

 

 

Az M14 az USA hadseregében rendszeresített, tűzváltóval ellátott gépkarabély, amely 7,62x51mm NATO lőszert tüzelt. A második világháború tanulságait levonva az amerikai haderő nagyobb lőszer-felhasználású, jelentősebb tűzerejű és jobban adaptálható kézifegyvereket igényelt. Szerencsétlen módon 12 esztendőt és sok milliárd dollárt vesztegettek el, és az eredmény nem volt több egy feljavított M1 Garandnál. Tetézte a bajt, hogy az összes rendszerben lévő fegyvert az M14-gyel akarták volna felváltani. Túl könnyű volt géppuskának, túl hosszú géppisztolynak.

 

 

 

 

A M1903 Springfield (Caliber .30, Model 1903) az Amerikai Egyesült Államok hadseregének forgó-toló záras, rendszeresített ismétlőpuskája volt a huszadik század első felében. A fegyver hivatalosan 1903. június 19-én állt szolgálatba, ez volt amerikai katonák alapfegyvere az első világháború során. Hivatalosan az M1 Garand fél-automata puska váltotta a fel, de alapfegyverként végigszolgálta a második világháborút és mint mesterlövész puska koreai háborút, majd egészen vietnami háború korai szakaszáig rendszerben maradt. Mai napig használatban van mint katonai gyakorló fegyver illetve megtalálható magán fegyverhasználók között.

 

Az M1919 amerikai tervezésű, de több ország által használt géppuska. Hírnevét a Banánháborúk és a második világháború alatt szerezte. Könnyű gyalogsági és fedélzeti fegyverként is használták. Annak ellenére, hogy a 20. század közepén kezdték kiszorítani az újabb géppuskák (mint az M60 géppuska), a NATO-ban és több országban még fennmaradt. Tervezésében az M2-esre hasonlít, ami szintén Browning-tervezésű, és használ a NATO.

 

 

Az M48 Patton közepes harckocsi, mely a harmadik, és utolsó tank volt, amely George Patton amerikai tábornokról lett elnevezve, aki a tankok harci alkalmazásának szószólója volt.

 

Az M24 Chaffee egy amerikai könnyű harckocsi volt, amit a második világháború kései szakaszában állítottak hadrendbe. A típust Adna R. Chaffee tábornokról nevezték el aki úttörő szerepet játszott az amerikai páncélos doktrínák kidolgozásában.

 

 

 

 

Oldal: Szárazföldi erők
Amerikai fegyverek - © 2008 - 2024 - amerikai-fegyverek.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat